De mi ez az "Ígéret földje"?

2025.10.04.

Az Ígéret Földje projekt egy merész kísérlet - igazából időnként az jut az eszembe, hogy nem lett volna szabad belevágnom -, amellyel a figyelemfelkeltést szatirikus, abszurd tartalmakon keresztül próbálom elérni. Olyan “projekt”, ami első ránézésre akár egy groteszk tréfa is lehetne, vagy annak a jele, hogy 50 éves koromra "elmentek otthonról", de nagyon is komoly szándék húzódik mögötte. Célom, hogy az embereket elgondolkodtassam, ráébresszem a személyes felelősségükre, bátorítsam őket, hogy beleálljanak a számukra fontos dolgokba, vállalják döntéseiket, és összességében mozduljanak el egy tudatosabb élet irányába. Erre érzek hívást ma valamiért. Közben hiszem, hogy néha a legjobb mód egy fontos üzenet átadására, ha a helyzet okozóját – jelen esetben a modern kor figyeleméhségét és abszurditását – fordítjuk a probléma ellen.

Ebben a bejegyzésben szeretném bemutatni, honnan jött az ötlet, milyen előzményei vannak a projektnek, milyen problémára reagál, és pontosan hogyan próbál megoldást nyújtani szatirikus köntösben.

Előzmények – Út a szatirikus figyelemfelkeltésig

Alig másfél hete jött az ötlet egy hajnali kávézgatás közben, majd pár órával később már aktív tervezésben voltam: barátokkal beszélgettem, AI-kat kérdezgettem, illusztrációkat készítettem. Nem volt meg a teljes kép - még ma sincs - de úgy érzetem, ebbe mindenképp belevágok.

Hosszú szakmai és személyes út vezetett idáig, amely során olyan sok mindent kipróbáltam a tudatos üzleti és önismereti kísérleteimben.

• 2022-ben elindultak az üzleti mentorálásaim: Miután bő 2,5 évtizeden át építettem és vezettem vállalkozásokat (voltak köztük sikerek és kudarcok, két sikeres cégeladás is), 2022-ben úgy döntöttem, ideje a tapasztalataimat valahogy mások javára fordítani. Elindítottam üzleti mentorálási és tanácsadási tevékenységemet. Ma már lassan 4 éve tartó folyamatban 200+ cégvezetővel beszélgettem és egyre inkább az önismeret alapú cégépítés irányába fordultam.
• 2024 eleje – A vendler.hu blog elindítása: Bő 1,5 éve írok az önismereti és üzleti kísérleteimről, felismeréseimről. Az írásaim egy időben nyilvános terápiaként működtek, ma a kísérleti laborom kirakataként "szórakoztatja" a weboldalamra tévedőket.
• 2024 nyara – Üzleti kísérletek és a “slow business”: A nyár folyamán bátran kísérletezni kezdtem érték-alapú üzleti modellekkel és alternatív mentorálási formákkal. Elegem lett a hagyományos megközelítésből; helyette azt kutattam, hogyan lehet a vállalkozást és az önmegvalósítást emberközpontúbban, érték alapúan csinálni és hogy ez mit is jelent a hétköznapokban. Ennek szellemében több kezdeményezést is útjára indítottam:
  1) Slow business kísérletek, pl. Lost Garden Kft.
  2) Erdei kutyasétáltatós mentorálások
  3) Kávéházi vállalkozói beszélgetések
  4) “Fizess amennyit ér” üzleti modell
  5) „Pay or Share” modell
  6) Vendler AI digitális üzleti mentor rendszer
  8) Lost Garden Ház vállalkozói közösségi tér
  9) SlowBusiness Facebook csoport
  10) Végre Péntek - vállalkozói beszélgetések
  11) és ott vannak a könyvkiadási kísérleteim

Látható, hogy 2022-től 2025-ig egy tudatos építkezés zajlott az életemben: kerestem a módját, hogyan lehet a modern városi életünk zajában is értéket adni, hogyan lehet az embereket bevonni és cselekvésre és felelősségvállalásra ösztönözni. Mindezen tapasztalatok érlelték ki végül az Ígéret Földje ötletét, amely a fenti kezdeményezések esszenciáját sűríti magába, egy elég radikális köntösben.

A probléma: nehéz ma átadni a fontos üzeneteket

Miközben a mentorálásban és közösségépítésben egyre mélyebbre merültem, világosan kirajzolódott előttem egy alapvető probléma, amire megoldást szerettem volna találni: borzasztóan nehéz áttörni az életünk hétköznapjainak a zaját. Olyan korban élünk, ahol folyamatos információdömping vesz körül minket, sőt, valójában abban élünk. A figyelmünkért naponta ezernyi inger verseng – közösségi média posztok, hírek, reklámok, értesítések – és egyszerűen fáradtak az emberek, elfáradtunk abban, hogy nem tudunk pihenni, nem tudunk elbújni ezek elől.

Persze a problémának több oldala is van:

• Csökkenő figyelem, időhiány: Tapasztalom magamon és másokon is, hogy egyre kevesebb időt és energiát szánunk elmélyülésre. Sokan már nem olvasnak végig hosszú cikkeket, könyveket, vagy ha bele is kezdenek, hamar félbehagyják. A saját írásaimra is számtalanszor megkaptam ezt a visszajelzést. A tömör, könnyen emészthető tartalmak dominálnak. Ebben a helyzetben egy hagyományos, komoly hangvételű írás vagy felhívás gyakran el sem jut a befogadó tudatáig – egyszerűen elsiklik felette, mert túl sok minden verseng a figyelmért. A nehéz kérdéseket pedig hajlamosak vagyunk félretenni “majd egyszer” alapon, mert most épp nincs kapacitás mélyen gondolkodni róluk.
• Az elmélyülés hiánya: Nem csak idő nincs, de sokszor kedv sincs szembenézni a kényes, fontos kérdésekkel. Könnyebb folyamatos pörgésben maradni, a felszínen siklani, mindig valami újat fogyasztani (legyen az tartalom, termék vagy élmény), mint megállni és feltenni magunknak a kérdést: jó irányba tart az életem? Mit tehetnék másképp? Gyakran látom, hogy az emberek kerülik a konfrontációt a saját vágyaikkal, félelmeikkel, felelősségükkel – mert ezek a kérdések kényelmetlenek tudnak lenni. Így aztán a tudatosság háttérbe szorul a mindennapi túlélés és szórakozás javára.
• Az értelmes dolgok utáni vágy: Paradox módon, miközben látszólag a felszínes tartalmak uralkodnak, egyre nagyobb az emberekben a vágy a valahova tartozásra és a mélyebb értelem megtalálására. Egyre több szó esik önismeretről, spiritualitásról, mentális egészségről. Divatos téma lett “lassítani”, meditálni, közösségbe járni – vagyis valahol belül nagyon is ott munkál mindenkiben az igény egy jobb, tartalmasabb életre. Csak éppen a napi rutin és az online zaj könnyen eltérít ettől, és nehezen találják meg az emberek a kiutat a mókuskerékből a valódi megoldások felé.

Ezt a helyzetet látva fogalmazódott meg bennem a vágy: hogyan lehetne az üzenetemet úgy megfogalmazni, átadni, hogy az képes legyen átütni ezt a rengeteg zajt? Hogyan lehet egyszerre megszólítani azt, aki már unja az újabb “bullshit” motivációs szövegeket, de belül mégis vágyik valami igazira? Hogyan lehet elérni, hogy valaki, aki amúgy nem olvasna végig egy önfejlesztő cikket, mégis magára ismerjen egy üzenetben és kedvet kapjon változtatni?

Valami mást szerettem volna csinálni, valamit, amiben kiélhetem a kreativitásom, a marketing tapasztalataim. Olyasmire, ami kizökkent, provokál, és kíváncsiságot kelt még a cinikus, információval telített emberben is. Így született meg a gondolat, hogy a probléma megoldásához talán pont a probléma természetét kell felhasználni: ha csak a provokáció tör át az ingerküszöbön, akkor provokáljunk – de jó szándékkal!

És azon a péntek reggelen fényt kaptam és megszületett az Ígéret Földje ötlete.

Az Ígéret Földje projekt koncepciója

Az Ígéret Földje projekt a válaszom erre a kihívásra. Lényegében egy szatirikus társadalmi kampány, amely egyszerre figyelemgazdasági trükk és mélyreható edukációs kísérlet. A megoldás kétfázisú: először meghökkentem és bevonzom az embereket abszurd ígéretekkel, majd amikor már figyelnek, szépen lassan megmutatom a valódi üzenetet a felszín alatt.

A felszín: Abszurd ígéretek és figyelemfelkeltés

Úgy döntöttem, beleállok a szerepbe és létrehozok egy fiktív “vállalkozást”, ami mindent megígér, amit csak kérsz – sőt, azt is, amit nem is mersz kérni. Ez az Ígéret Földje “szolgáltatáscsomag”. Nyíltan túlzó, sokkoló és kissé nevetséges ajánlatokkal álltam elő, amelyekre kapásból felkapja a fejét az ember. Például:

• „Edzek helyetted” program
• „Átgondolom az életed” tanácsadás
• „Harmóniába kerülök Önmagaddal” szolgáltatás
• „111 önfejlesztő könyv esszenciája egy mondatban”

És még folytathatnám a sort – de nem teszem, legyen meglepetés, ha követsz - a lényeg, hogy az Ígéret Földje kínálata tudatosan úgy lett összeállítva, hogy minden abszurd ajánlat mögött ott lapuljon egy nagyon is ismerős emberi vágy...

A kampány hangneme szándékosan félrevezetően komoly. Úgy kommunikálok ezekről a “szolgáltatásokról”, mintha tényleg üzletet indítanék – marketinges túlzásokkal, kamu és valódi statisztikákkal, nyereményjátékkal megosztóknak, előrendelési akciókkal. A cél az volt, hogy az emberek elsőre ne tudják eldönteni: „Ez most komoly? Vagy valami vicc?” Ez a bizonytalanság növeli a kíváncsiságot és a virális potenciált.

Fontos hangsúlyozni: a provokáció itt eszköz, nem öncél. Tudtam jól, hogy pusztán provokálni felelőtlenség lenne, ha utána nem kezdünk vele semmit. Az abszurd kommunikáció csupán a csali, amivel megfogom a figyelmet – de nem a végállomás.

A mélyebb réteg: AHA-élmény

Mi történik, miután a közönség bekapta a csalit, és elkezdte követni az Ígéret Földjét? Nos, itt jön a stratégia legizgalmasabb és elég kockázatos része: lassanként felfedni a kártyákat, és elültetni a fejekben azt a bizonyos gondolatot, amiért az egész létrejött. Vékony jég, ha nem jön össze, akkor egy értelmetlen bohóckodásnak fog tűnni az egész.

A felszínen futó ironikus posztok mindegyike mögött ott van egy rejtett tanulság, amit apránként adagolok. Az apró utalásokkal elültetem a kételyt a közönségben az egész ígéret-cunamival kapcsolatban. Ahogy telnek a hetek, egyre több jel mutat arra, hogy itt valami többről van szó, mint holmi abszurd vállalkozási kísérletről.

Ha jól csinálom, akkor végül eljön a fordulópont, az a bizonyos “AHA-élmény”, amikor egyértelművé teszem az üzenetet: Bizonyos dolgokat nem spórolhatsz meg az életben. Ha fejlődni, boldogulni akarsz, a valódi munkát nem végezheti el helyetted más.Nincs csodapirula, nincs Megváltó, aki elhozza a kész eredményt. Bármennyire is szeretnénk hinni a könnyű megoldásokban, előbb-utóbb szembe kell néznünk azzal, hogy a tartós változásért nekünk magunknak kell megdolgozni.

Ezt az üzenetet azonban nem “szárazon”, szájbarágósan tálalom, hanem hagyom, hogy a közönség maga fogalmazza meg magának. Ideális esetben a követő egyszer csak összeállítja a fejében a kirakóst: “Tulajdonképpen ez az egész poén azt jelenti, hogy rajtam múlik, nem máson…!”

Az edukációs cél tehát az, hogy a szatirikus köntös levetése után a résztvevők magukkal vigyék a mélyebb gondolatokat:

• Felelősségvállalás: Saját életem alakulásáért én vagyok felelős. Nem mutogathatok mindig másra, nem várhatom, hogy helyettem oldják meg a gondjaimat.
• Komfortzóna elhagyása: A szabadság és fejlődés ára gyakran az, hogy kilépjek a megszokott kereteimből és vállaljam a nehéz munkát. Nem spórolhatom meg a saját erőfeszítéseimet, ha valódi eredményt akarok.
• Kitartás értéke: A modern világ az azonnali elismerés igényéről szól, de az Ígéret földje rámutat: a tartós sikerhez kitartásra és türelemre van szükség. Lehet csodamódszereket hajkurászni, de végső soron a következetes munka visz előre a gyors fellángolások helyett.
• Önmagunknak lenni bátorsága: Fel kell tenni a nehéz kérdéseket magunknak: “Mit akarok valójában? Milyen élet tesz boldoggá?” – és merni kell ezek mentén dönteni. Nincs értelme más álmát kergetni vagy a könnyebb utat választani, ha az nem tesz teljessé.

Természetesen ezeket a tanulságokat nem mind fogalmazza meg nyíltan a projekt, de minden üzenet ebbe az irányba mutat. Így amikor eljön a narratív fordulat – amikor felfedem, hogy “igen, tudtuk, hogy elsőre sok volt ez a szarkazmus, de pont erre volt szükség, hogy végre beszélhessünk a lényegről” –, a közönség nem érzi becsapva magát.

Remélem.

Az Ígéret földje projekt számomra nem csupán egy kísérleti projekt, hanem a saját hitvallásom kreatív kivetülése. Szakmailag hiszek abban, hogy a marketing és kommunikáció eszköztára használható jó célokra is, nem csak termékek eladására. Ezt a projektet egyfajta alkalmazott etikai petri-csészének fogom fel, ahol kiderül, hogy a provokatív figyelemfelkeltés átfordítható-e valódi értékbe. Meg szeretném tudni, hogy lehet-e egyszerre “eladni” egy ötletet a figyelemgazdaság szabályai szerint és közben az emberek javát szolgálni.

Személyes szempontból pedig ott van benne az elmúlt évek összes tanulsága: a kudarcok, hogy hányszor akartam a könnyebb utat én is a saját életemben; a mentorálások tapasztalatai, hogy mennyien küzdünk ugyanazokkal a dilemmákkal; a közösségi élmények, amelyek megmutatták, milyen ereje van az őszinte beszélgetéseknek. Mindezt beleöntöttem ebbe az alkotásba, mert szeretném, ha minél többen élnénk tudatosabban, bátrabban.

Mert az mindenkinek jobb lenne, ha mindenkinek jobb lenne.

Tudom, hogy az Ígéret földje egy kockázatos vállalkozás. Akad, aki félreértheti, van, aki csak a viccet látja benne. De hiszem, hogy akinek szól, az meg fogja érteni. Akiben ott van a készség a változásra, az észreveszi majd a tükörben önmagát. Ha akár egy maroknyi embert is sikerül ráébresztenem arra, hogy az életében nincs “külső megváltó”, magának kell tennie a jobb jövőért, már megérte.

A projekt nem ér véget a kampánnyal. Továbbviszem a közösségi munkát, a Lost Garden Házban tartott eseményeket, a blogomon való eszmecseréket, és persze a saját tanulási utamat is. Az Ígéret földje révén már most új embereket ismerhettem meg, új párbeszédek indultak el – pontosan ez a cél: kapukat nyitni.

Kaput nyitni a felszínes online tartalmak mögül a valódi emberi kapcsolódás felé; kaput nyitni a halogatás és kifogások mögül a cselekvés és felelősségvállalás felé.

Büszke vagyok arra, amit eddig elértem ezzel a szatirikus küldetéssel. Úgy érzem, hogy a humor, az irónia és a provokáció valóban értéket teremthet – mert beszélünk róla, gondolkodunk rajta, és talán néhányan már léptek is egy tudatosabb élet irányába miatta. Én magam is rengeteget tanulok ebből a folyamatból arról, hogyan lehet jobban szolgálni a közösséget és hogyan találhatunk közös hangot egy egyre szétszórtabb világban.

Végszóként, ha az Ígéret földjéből csak egy dolgot visz magával az ember, remélem, az ez: lehet, hogy nem sikerül elérni az önmagunk elé kitűzött célokat, de nem a teljesítés tesz boldogabbá, hanem a tudat, hogy vagyunk annyira fontosak önmagunknak, hogy merjünk, akarjunk a saját életünk aktív formálói lenni.

Én ezen fogok dolgozni továbbra is – hol szatírával, hol komolyan, de mindig szívvel, szenvedéllyel. Mindenkit szeretettel várok az úton, aki csatlakozni szeretne ehhez a különös, de szép kalandhoz a tudatosabb élet felé.