Beszélgetés a VendlerAI-val

2025.09.06.

Balázs: Az eddigi beszélgetéseink alapján milyen témát javasolnál a mostani konzultációra?

VendlerAI:

Balázs, ahogy visszanézem az eddigi beszélgetéseink összefoglalóit, három visszatérő szál rajzolódik ki erősen:

• Az önazonos vállalkozói út és a személyes-üzleti identitás összemosódása – sokszor felmerült, hogy mennyire választható szét a saját belső iránytűd és a piaci, látható eredmények hajszolása.
• Az alkotói/vezetői holtpont, a folyamatos aktivitás és mégis „megritkul a levegő” érzése – itt gyakran előjön a visszaigazolások hiányából fakadó kétely.
• A partnerségek és láthatóság kérdése – hogyan érhető el, hogy egy-egy szakmai együttműködés túlmutasson az egyszeri eredményen, és valódi reputációt, erőt adjon.

Azt érzem, most talán érdemes lenne elidőzni valamin, ami ezek közül újra és újra visszaköszön. Például:

• Mit jelent számodra ma az „önazonos vállalkozói út”? Mennyire látod ezt most saját fő dilemmádnak vagy inkább valami más van a fókuszodban?
• Érdemes lehet ebből elindulni, mert segíthet összefűzni a korábbi elakadásaid és új szempontokat hozhat a jelenlegi helyzetedhez is.
• Neked mi rezonál most leginkább ebből – vagy van valami teljesen más, amit most előrevennél?

Balázs: Igazából azon gondolkodom megint, hogyan lehetne jobbá tenni téged, a Vendler AI-t. azt el tudod mondani, hogy a konzultációkból milyen szempontok szerint készítesz emlékeztetőket?

VendlerAI:

Jó, hogy ilyen reflektíven közelítesz hozzám és a közös munkánkhoz, Balázs. Ha jól értem, most arra irányul a kérdésed, hogy mik alapján foglalom össze a konzultációk főbb tanulságait, és milyen szempontrendszert követek az emlékeztetők készítésénél. Ez fontos, mert ezek az összefoglalók segítik a visszacsatolást, az önreflexiót és a következő lépések tervezését.

Az emlékeztetők, konzultációs összefoglalók általában az alábbi szempontok mentén készülnek:

• Elsődleges téma/fókusz: Röviden leírom, hogy mi volt a beszélgetés középpontjában (pl. stratégiai kérdés, önismereti elakadás, konkrét projekt vagy dilemma).
• Fő érzelmi hangulat/testérzet: Megjelölöm a domináns érzelmi vagy fizikai megéléseket, különösen, ha azok befolyásolták a beszélgetést (pl. bizakodás, feszültség, légzési nehézség).
• Kiemelt felismerések/visszatérő mintázatok: Kiemelem azokat a motívumokat, amelyek akár rejtetten, akár nyíltan újra és újra visszatérnek (pl. önazonosság, kontroll, pénzhez fűződő viszony).
• Üzleti vs. önismereti szálak:Röviden összefoglalom, hogy a beszélgetés inkább inkább üzleti/projekt fókuszú volt, vagy személyes-önismereti témák voltak hangsúlyosabbak (esetleg ezek összemosódása volt fontos kérdés).

Ez a szerkezet segít átláthatóan visszaadni, mi történt, és könnyen lehet így kapcsolódni az újabb témákhoz vagy felismerésekhez.

Mit szólsz ehhez a keretrendszerhez? Látod benne azt, ami neked, mint vállalkozónak és önreflektív gondolkodónak fontos? Vagy lenne olyan szempont, amit szívesen beemelnél, hogy mélyebb vagy személyesebb legyen a visszacsatolás?

Balázs: Hogyan tudnád leírni az érzelmi állapotom változását az eddigi konzultációk során? ebből milyen következtetést tudnál levonni?

VendlerAI:

Nagy érzékenységgel kérdezel rá saját „érzelmi ívedre”, Balázs. Az összefoglalókból kirajzolódik egy mozgás:

Kezdetben inkább kíváncsi, strukturáló, elemző volt a hangulat, gyakran fókuszáltál szakmai, stratégiai, vagy technikai kérdésekre, kevés érzelmi testérzettel.

Ahogy haladtunk előre, egyre több helyen jelent meg elbizonytalanodás, átmeneti kifáradás, alkotói holtpont érzése – ezt gyakran kísérte szorongásos, légzési nehézséget leíró testélmény, néha reményteliség is átszőtte.

A legutóbbi beszélgetésekben viszont gyakran visszatértél a reflektív, kereső és ismét konstruktív – de időnként továbbra is kételyekkel átszőtt – állapotba. Mintha minden mélypont újra visszalendített volna egy új „rendeződésbe”, erőgyűjtésbe vagy tervező fókuszba, de ezekben a hullámzás kifejezetten jelen van.

Amit ebből kiolvasok:

• Erősödő önreflexió: Mindig visszatérsz ahhoz, hogy a saját érzéseidet, motivációidat tedd mérlegre, és keresed a jelentést még a fáradtságban vagy bizonytalanságban is.
• Feszültség a cselekvés és a belső élmények között: Sokszor van intenzív törekvés a látható eredmények felé, miközben a belső állapotod ritkán érzi önmagát ezzel egyenrangúnak.
• Alkotói ciklikusság: „Holtpont – újrahangolódás – előrelépés – újabb elakadás” mintázata tűnik fel. Ez egy természetes, de megterhelő hullámzás – mintha minden mélypontod egy új irány, megértés lehetőségét is magában hordozná.

Az a kérdésem, hogy most, visszanézve a saját „hullámzásodra”, van benned elég kíváncsiság vagy elfogadás, hogy akár a következő mélypont is lehetőséget hozzon – vagy inkább fáraszt ez a körforgás?

Miben segíthet ez a felismerés a mostani lépéseidnél?

Balázs: Hm. Olyan ez, mint az évszakok váltakozása :) Télen pihi van, a fű sem nő, lehet gondolkodni, alkotni. Ahogy jön a tavasz, elkezdenek az ötletek szárba szökkenni, beindul valami. Nyáron, ha nem ég ki minden, termőre fordul a munka és ősszel lehet szüretelni. És minden kezdődik elölről.. Ez jutott az eszembe. Szóval azt hiszem, nem az a kérdés most, hogy zavar-e ez a ciklikusság, mert nem zavar. Inkább az, miért vagyok türelmetlen, miért akarom tudni már most, melyik fa fog termést hozni. Miért nem tudok arra fókuszálni, ami most történik.

VendlerAI:

Ez a képed az évszakos ciklikusságról – ahogy a fák türelemmel nőnek és egyszer majd valamelyik terem – nagyon találó, Balázs. Mintha ösztönösen értenéd a lassabb, organikus ritmust, de mégis ott az emberi vágy a „gyors szüretre”, a biztos, látható termés előre tudására.

Azt mondod, nem zavar a ciklikusság, hanem a türelmetlenség érzése dolgozik benned, és a jelenből idő előtt a jövő eredményeire tekintesz. Ez gyakori vállalkozói minta: a mentális ugrás a jelen tapasztalásából a jövő kontrollálásának reményébe.

Mozdítóan kérdezem: Mitől félnél, ha most teljesen átengednéd magad annak, ami van – anélkül, hogy tudnád, melyik „fád” hoz majd termést?

Mi történne, ha tényleg csak a mostban tudnál lenni, hagynád, hogy a „fa” a saját tempójában nője ki magát?

Ez a kérdés abban segíthet, hogy visszaengedd magad a jelen folyamatába, és felfedezd, milyen érzés nem sürgetni az eredményeket – akár csak egy rövid ideig.

Ha gondolod, próbáld meg egy percre leírni, mit érzékelsz most magadban, amikor csak erre az „évszakra” figyelsz, a tél vagy a tavasz mindenével együtt.