Erkölcs vs. túlélés

2025.09.04.

Amikor elindítottam a Games for Busieness Kft.-t, a cégindulás előtt egy hónappal részt vettem egy vállalkozói vacsorán. Csupa fiatal, energikus, szimpatikus cégvezető. Az egyik srác, talán ő volt a csapatban a legnagyobb cég ügyvezetője, érdeklődően kérdezgetett a cégemről. Amikor elmeséltem neki, hogy játék szerű megoldásokat akarok eladni multiknak, megkérdezte tőlem:

– Balázs, adsz vissza pénzt a vezetőnek?
– Nem.
– Eljársz vitorlázni az ügyvezetőkkel?
– Nem.
– Megdugod a HR vezetőt?
– Nem.
– Akkor miért gondolod, hogy megkapod majd a munkát?
– Mert szerintem jót csinálok…
– Hülye vagy! – és nevetett. Majd többen csatlakoztak, hogy amit én akarok, az egy Don Quijote-küzdelem és az üzlet nem így működik.

Végül kiderült, így is működhet.

Ez a történet tökéletes példája annak, hogy milyen negatív vállalkozói kultúra épült ki körülöttünk. Sokszor azt hisszük, nincs más út, mint a kapcsolatokon, szívességeken, visszaosztásokon keresztül boldogulni. Mintha az üzleti siker egyenlő lenne a szabályok kijátszásával, a morális határok feszegetésével.

Okosban megoldjuk!

Pedig ez óriási teher egy vállalkozó számára. Nem mindenki keresi csak a saját hasznát, nem minden döntés szól csak arról, hogy ki mennyit tud zsebre tenni. Sok vezető nap mint nap a túlélésért küzd: hogyan tartsa meg az embereit, hogyan kerülje el, hogy bezárja a családi vállalkozást, hogyan egyensúlyozzon a tisztesség, a pénzügyi célok és a piaci „szokások” között.

De hol húzódik a határ? Mikor vagy jó ember?

Ha betartod a morális szabályokat, de emiatt el kell küldened a munkatársaid egy részét? Vagy akkor, ha mindenáron biztosítod a jövőjüket, még akkor is, ha szürke zónában mozogsz?

Ezek a kérdések nemcsak az egyént terhelik.

A társadalom, amelyik a profitot isteníti, maga ró óriási terheket önmagára. Egyre több a kiégés, a bizonytalanság, a bizalmatlanság. Főleg az ilyen nehéz gazdasági helyzetben. Ha az értékeket háttérbe szorítjuk, csak a rövid távú nyereség marad, de elveszítjük az emberi oldalt, amely minden közösség alapja.

A felelősség tehát kettős: az egyéné, aki nap mint nap döntéseket hoz, és a társadalomé, amely keretet ad ezeknek a döntéseknek. És amíg a vezetőink ezt a képet mutatják nekünk... ha nekik lehet, nekünk miért ne lehetne?

Amíg az üzletet pusztán haszonként látjuk, a tisztesség mindig hátrányos pozíció lesz. De ha elkezdünk más szemmel tekinteni rá – úgy, mint lehetőségre, hogy értéket teremtsünk, embereket emeljünk fel, közösségeket tartsunk életben – akkor az erkölcs és az üzlet nem egymás ellenségei, hanem egymást erősítő tényezők lehetnek.

És vannak jó példák.

Ezekről kellene többet beszélni!

--

Egy beszélgetésben jött fel ma annak a kérdése, hogy hol van egy vezető felelőssége? A szabályok betartása, vagy az emberei megtartása a fontosabb-e?

Erkölcsileg felment-e a szabályok megszegése alól az, ha ezzel meg tudom tartani az embereim, vagy életben tudom tartani a családi vállalkozást?

Hány cégvezető kényszerül feketézni, hogy ne dőljön be a cége? És mindezt hogyan ítéli meg a társadalom?