Felkészülés
2025.09.09.
Ma reggel teljesen kiborított egy baráti beszélgetés. Elegem lett abból, hogy politikai hovatartozástól függetlenül olyan kommunikációs stílus uralja a közbeszédet, ahol ha nem értesz egyet valakivel, egyből buzi liberális, brüsszelita, mocskos fideszes vagy szemét neres leszel.
Dehumanizálódik a társadalom.
Nem arról beszélünk, ki mit gondol, hanem hogy melyik csoport milyen. Indirekt ok-okozati érvelések sorát nyitjuk meg, és ellentétek nyomásában, erővonalak mentén élünk, lapulunk, lázadunk, mocskolódunk.
Ismeretlen emberekről beszélünk, és ismeretlen szándékok által irányított ismeretlen csoportoktól félünk. Őket gyűlöljük, lekurvázzuk, szarozzuk, és közben az ismeretleneket támogató, kedvelő ismerősöket is megbélyegezzük.
Egy dolgot azonban nem tudunk: együtt élni.
És itt jön a kérdés: Mi tartja össze a 10 millió magyart? Mi lehet erősebb hívószó annál, mint hogy „szemét korrupt tolvaj banda”, vagy „soros bérenc”, „ukrán kém”? Mi lehet az, ami nem töri ketté a baráti társaságok asztalát? Mi lehet az, amitől azt érezzük: összetartozunk, és nem vagyunk megbélyegezve csak azért, mert máshogy éljük meg a jelenünket és más jövőt képzelünk el?
Az érdekel: mit tehetek én?
Beépüljek és legyek fideszes, tiszás, katolikus, krisnás – mindegy, csak legyek valamilyen? Meneküljek? Költözzek el? Legyek csendben, bólogassak mindig annak, akivel beszélek, hogy ne legyen vita?
Mit lehet tenni?
Mit tehetek én, hogy oldjam a beszélgetések feszültségét, mert a kampány még csak most indul majd...
Próbáljak meg béketeremtő lenni, hídépítő? Aki nem akar több háborút az asztal körül, ha vita indul, inkább tereljem el a szót valami összekötő témára: közös élmények, hétköznapi dolgok, történetek felé? Nem azért, mert gyáva vagyok, hanem mert tudom, nem lesz közös pont és a kapcsolat fontosabb, mint az ideológiai szópárbaj megnyerése.
Legyek inkább értő, figyelő hallgatóság? Egy partner, aki nem akarja meggyőzni a másikat, inkább kérdez: „Te miért érzed így?”, „Miért gondolod, hogy ez jó lesz?”. Ne vitatkozzak, csak figyeljek, hisz talán a meghallgatottság csillapítja a dühöt?!
Legyek inkább élesen határhúzó, védjem meg magam a nem kért politikai mocskolódástól? Védjem meg a saját nyugalmam? Ha túl mérgező a beszélgetés, nyugodtan mondjam ki: „Én most inkább nem mennék bele, mert értelmetlen és ezt nem akarom.” Legyek, aki nem támad, csak kijelöli meddig vagyok oké és ha ezt nem tartják tiszteletben, lépjek ki a beszélgetésből?
Vagy legyek közösségépítő, egy szelíd ellenálló, egy csendes forradalmár? Aki nem akarja megváltani a teljes társadalmat, de a saját köreiben – barátok, család, közeli ismerősök – olyan teret teremt, ahol nincs mocskolódás, egymás címkézése, csak kölcsönös tisztelet és odafigyelés?! Akkor is, ha nem értünk egyet.
Vagy mind egyszerre? Vagy valami más? Nem tudom, de szeretnék felkészülni a mocsokra, ami közeleg.
És te, te mit teszel majd?
