Ez van... de lehetne más is

2026.02.07.

Tegnap politikai posztot raktam ki a Facebookra. Az elsőt. Nem pártpolitikait, hanem arról írtam, hogyan érzem magam. Milyennek látom a közéletet, azt, ahogy élünk. Le is tiltott a rendszer egy órára...

A választási rendszer működése volt a poszt felvetése... de nem az volt a lényeg, nem arról írtam.

A magyar választási rendszer jó, vagy nem? Jobb mint az angol? Jó ez így nekünk?

Nem vagyok jogász, angol sem vagyok. Nem tudom, milyennek kellene lennie az igazságos választási rendszernek. Azt hiszem, nem is dolgom ez. Nem az én dolgom kitalálni.

Elfogadom a többség akaratát, de ettől véleményem lehet.

Vállalkozó vagyok, voltam.

Nekem mindig az volt a dolgom, hogy az ügyfeleim által rám bízott feladatot elvégezzem úgy, hogy az számukra megfelelő legyen és hogy mindeközben a munkatársaim is elégedettek legyenek. Ezt a feladatot mindig igyekeztem ellátni és nem arra törekedtem, hogy szerződéses csűrés-csavarásokkal megtartsam, kifacsarjam az ügyfelet, vagy az alkalmazottat miközben már csak egy cél lebeg előttem: a pénz.

Szerettem a munkám és azt akartam jól csinálni.

Én ma azt érzékelem, látom, hogy a vezetőinknek sokkal fontosabb lett a hatalom, annak a megtartása, a jogászkodás, mint a valós értékek mentén való vezetés úgy, hogy valóban törekednének az ország lakosainak a jóllétére, jólétére.

Pedig ez a feladatuk, a munkájuk.

Nem vagyok sem Fideszes, sem Tiszás.

Nem az érdekel, hogy ki nyer a választáson, hanem, hogy lesz-e a fentiekben változás.

Hogy elhiszem-e, hogy a Fidesz fog változtatni? Nem nagyon. Elhiszem-e, egy a Tisza képes lesz rá? Hááát nem tudom.

De kiről gondolom azt, hogy a szándék meglehet benne? A változást a cégemben általában az új ügyfelek, vagy az új vezető emberek hozták meg.

És azt hiszem, a hatalom egy fertőző betegség. Előbb-utóbb belebetegszik mindenki, majdnem mindenki. A tegnapi posztom nem egy "itt minden szar" tartalom volt, egyszerűen annak a kinyilatkoztatása, hogy elégedetlen vagyok.

Azzal, ahogy élünk. Ahogy együtt, egymással élünk.

Ha ezt valaki meg akarja hallani, ha ezzel valaki szeretne foglalkozni, szívesen beszélgetek róla.

El tudom képzelni, hogy nem jól látom a dolgokat.

Szerintem az vinne minket előre, ha megérteni akarnánk a másikat, hogy mit miért mond... akkor talán lenne arra lehetőség, hogy a megfelelő válaszokat adjuk.

És hogy csináljunk valamit. Hogy tegyünk azért, hogy jó legyen együtt élni.

A másik, amiről szólt a posztom, annak a felismerése önmagam számára, hogy miért nem posztoltam soha politikai tartalmat...

Egyszerűen féltem a következményektől. És ez ledöbbentett.

Féltem, hogy milyen hatása lesz annak, ha kiteszek mondjuk egy rendszerkritikus megjegyzését... kapok majd egy adóellenőrzést? Lehülyéznek a haverjaim? Apám mit fog majd gondolni?

És lehet, hogy ez alaptalan, hogy ez nem történne meg... de már az is elszomorít, hogy ilyeneken gondolkodom.

De mégis miért gondoltam ezt?

Amikor még aktívan vezettem a cégem, többször megkaptam: Balázs, te a semleges listán vagy, nem biztos, hogy kapsz munkát. Semleges listán. Listán...

Nemrég egy ismerősöm beajánlott egy újsághoz, hogy szerinte érdemes lenne rólam írni, mert nagyon érdekesek a dolgok, amiket csinálok. Pár nap múlva jött a szerkesztőségből: róla nem fogunk írni, túl szabadelvű.... nem rendszerkompatibilis.

Kiakadtam. Erre mit mondtak az Ismerőseim: Balázs, ez így működik!

És tegnap rájöttem, félek.

Félek kihangosítani a véleményem. Pedig becsülettel minden adómat befizettem, a munkatársaim mind teljes bérre be voltak jelentve, nem volt szlovák rendszámos autóm, sem luxemburgi cégem... Fizettem az adóm, felajánlottam az 1%-om, támogattam szervezeteket. Felszedem a szemetet az utcán...

Jó állampolgár vagyok.

Nem akarok félni. El szeretném mondani a véleményem....

Hogy az USA még durvább, meg a németek? És? Azt oldják meg ők. Talán ott is egyre többen lesznek, akik ilyen, vagy ilyenebb posztokat írnak.

És kimennek az utcára. Elmennek szavazni. Elmondják a véleményüket.

Persze érzékelem a másik oldalt is. Nemrég előadtam egy kormányközeli szervezet rendezvényén, másnap kaptam a megjegyzéseket: na mi van, megkaptad a pártkönyvedet? Balázs, nem gondoltam, hogy te is eladod magad...

Ebből van elegem. Nem a Fideszből.

Abból lett elegem, amivé váltunk. Mi, emberek. A társadalom.

Nem tudom, hogy tudok-e ezen változtatni. De azon tudok, hogy ne hallgassak.

Te se hallgass! Mondd el a véleményed!

Lesz, ami lesz.