Tegnap óta hivatalosan is világűrpolitikai tanácsadó vagyok.

Megismerhettem a nemzetközi jogot, a világűrjogot, átfogó képet adtak a gazdasági háttérről, a társadalmi és filozófiai problémákról és az űrutazással kapcsolatos pszichológiai és élettani kihívásokról.

Ez a másfél év arra inspirált, hogy részese legyek valahogy ennek az iparágnak. Ötletek vannak, lelkes társak is. Most jöhet a munka és annak keresése, hogyan lehet ebből az kalandból üzletet építeni.

Tegnap óta hivatalosan is világűrpolitikai tanácsadó vagyok.

Megismerhettem a nemzetközi jogot, a világűrjogot, átfogó képet adtak a gazdasági háttérről, a társadalmi és filozófiai problémákról és az űrutazással kapcsolatos pszichológiai és élettani kihívásokról...

Vendler Balázs blogja - személyes tapasztalatokat és élményeket osztok meg a tudatos vállalkozói életről, önfejlesztésről, önismeretről, különös tekintettel a 40 felett jelentkező személyes kihívásokról.

Világűrpolitikai tanácsadó lettem!

Azon gondolkodtam el a világűrpolitikai tanácsadó képzésem befejezése környékén, hogy érdemes lenne egy űriparra szakosodott kommunikációs ügynökséget csinálni, ami alapvetően elemez, stratégiát épít és iparági kommunikációs projekteket valósít meg azért, hogy az űripari vállalkozások arra tudjanak fókuszálni, amihez a legjobban értenek, innováljanak.


Az elmúlt évtizedben az űripar exponenciális növekedése volt tapasztalható, a szektorban sorra jelentek meg az új belépők, egyre több forrás nyílt meg a technológiai innovációk számára. Csak az Európai Unióban 2022-ben több, mint 1 milliárd euró összértékű befektetést osztottak szét 112 startup között. Ez a tendencia jelentős strukturális változásokat jelez az űripar globális gazdaságában. A növekvő igény, a fokozódó társadalmi érdeklődés és az iparág sokszínűsége, valamint az egyre sokasodó szereplők közötti verseny egyre komolyabb kommunikációs zajt kelt a médiában.

Az említett piaci trendek kontextusában a kommunikációs kompetenciák fejlesztése és finomítása az űripari vállalkozások és állami szervezetek számára stratégiai fontosságúvá válik. Ennek oka, hogy a komplex űripari tevékenységek átlátható és az átlagemberek számára érthető közvetítése elengedhetetlen az ágazat széles társadalmi támogatottságának és legitimációjának biztosítása érdekében.

Ezekre a piaci trendekre lehetne építeni az ügynökség létrehozásánál, mellyel természetesen kulcsszerepet lehetne betölteni az űripar szereplői és a széles társadalmi rétegek között, hidat képezve a tudomány, a politika és az átlagemberek irányába is. 

Történetekből tanulunk, történetekből, melyek megszólítanak minket, melyek elérnek a szívünkhöz, melyek hősei olyanok, amilyenek mi is lenni szeretnénk. A fennmaradt történetekből ismerjük a múltunkat, népünk eredetét, uralkodóink, bátor őseink cselekedeteit. 

Ebben a digitalizálódott, technokrata, zajos világban az ügynökség csapatának, az lehetne a küldetése, hogy olyan történeteket alkosson az ügyfeleiről, melyekkel az emberek azonosulni tudnak, melyekre büszkék lehetnek, melyek megdobogtatják a szívüket és melyeken keresztül érezhetik az összetartozás és a valahova tartozás élményét. 


Ügynökség alapításával a cél, hogy a világűr meghódításának forradalmi időszaka érthető és szerethető legyen minden ember számára. Mindezt úgy lehetne elérni, hogy közben megértsük a globális űripar működésének lényegét, gazdasági szereplőinek céljait, jövőképét, az e mögött húzódó motivációs trendeket és a széles társadalmi rétegek űriparhoz való viszonyulását. 

Az ügynökség kutatásaival, elemzéseivel egy olyan, a kommunikációra fókuszáló tudásbázist építhetne fel, mely unikális és nélkülözhetetlen forrása lehetne a jelen és az eljövendő űripari vállalkozások márkaüzeneteinek felépítésében és azok megfelelő közvetítésében.

Az így felépített tudásbázist különböző formában lehetne elérhetővé tenni a nemzetközi piac számára, amiben meghatározó szerepet kapna az ügynökség űripari kommunikációs kutató és elemző csapata, mellyel klasszikus, de kifejezetten az űrszektorra specializálódott ügynökségi tevékenységet látna el.

Az elképzelt ügynökség működési környezete

A világűr meghódításának folyamatában a nagyon korai kezdetektől összefonódott a tudomány, a politika és a gazdaság, azaz a technológia, a nemzetállami hatalmi törekvések és a profittermelés képessége. Természetesen az évtizedek alatt ezek hangsúlya, az egymáshoz való kapcsolódás és ráhatás képessége folyamatosan változott. Ezek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy mélyebben láthassuk a jelenünkben rejlő lehetőségeket és az azokkal kapcsolatban felmerülő kockázatokat. 

A modern technológia fejlődése, annak megértése és költségeinek csökkenése lehetővé tette a magánvállalatok számára, hogy hatékonyabb és profitábilisabb megoldásokat fejlesszenek ki. Ezen keresztül egyre több szereplő próbált szerencsét az iparágban, így elérve azt, hogy mára meghatározó szereplővé váltak a nemzetközi porondon.

Ez azonnal indukálta az űriparban rejlő kereskedelmi lehetőségek bővülését, a kezdeti műholdas kommunikációtól ma már eljutottunk az űrturizmusig. Az iparág észrevétlenül van jelen már az életünkben, gondoljunk csak a földmegfigyelésre, geolokációra, időjárás előrejelzésekre, vagy a navigációs rendszerekre, melyek képesek voltak igazán vonzóvá tenni az iparágat a magánszektor számára.

A kormányzati szereplők mára felismerték ezt a tendenciát. A kormányok egyre inkább támaszkodnak a magánszektorra az űrtevékenységek terén. Az értékláncokban egyre nagyobb szerepet kapnak a kereskedelmi cégek.

A kormányzati és a piaci szereplők közötti kooperáció minden eddiginél magasabb szintre emelkedett, ahogy ezt 2022 szeptemberében az International Astronautical Congress (IAC) és a World Satellite Business Week (WSBW) eseményeken is kiemelték (ESPI Yearbook 2022). A folyamatot gyorsítja a növekvő geopolitikai verseny, aminek ismét a világűr lett a leghangsúlyosabb tere. Az űriparban a globális verseny - különösen Kína növekvő űripari ambíciója - ösztönzi a nyugati kormányzatokat a magánszektor támogatására. Az elmúlt két évben Kína és Oroszország együttes világűrben lévő eszközeinek növekedése körülbelül 70% volt, 2015 és 2018 között nagyságrendileg 200% (C. Todd Lopez, DOD News, 2022). 

A fejlesztések rendkívül tőkeigényesek, így növekszik a piaci és kormányzati szereplők iparági befektetéseinek mértéke is. A globális űripari befektetés összege 2022-ben elérte a 8,8 milliárd eurót, ami bár 28%-os csökkenés az előző év 12,2 milliárd eurós csúcshoz képest, de Európa kiemelt helyzetben volt, mert a 2022 rekordév volt: az űripari startup befektetések meghaladták az 1 milliárd eurót. Összesen 112 befektetés valósult meg ebben az egy évben (ESPI Yearbook 2022).

Az elképzelt ügynökség manifesztációja

Év elején volt egy kis időm, összeraktam egy 3 éves stratégiai tervet, konkrét lépésekkel, tematikával. Elképzeltem a csapatot, beszélgettem is velük, nagyon jó kis gárda állhatott volna össze, de valahogy elsodort minket az élet más-más területekre. Én is elengedtem az egészet...
Eltelt majdnem 6 hónap. Majd a semmiből jött a hívás a MarkConhoz (a marketing ügynökség, amiben tulajdonos vagyok): van egy nagy űripari projekt, amihez beszállítókat keresnek. Az egyik beszállító jelölt - a cég ügyfele - szeretne segítséget kapni abban, hogyan lehetne jól kommunikálni azt, hogy miért is alkalmas a feladatra. 

Egyrészt óriási gratula Öhlmüller Eszternek. Eszter a MarkCon ügyvezetője és tulajdonostársam a cégben. Neki köszönhető, hogy ez a megkeresés beesett a cégbe, a megkeresés, amiben megtörténhetett az első űripari tanácsadásom. És ami újra eszembe juttatta a januári vállalkozási ötletemet.

Ez egy jel? Vágjak bele? Hm. Lehet, de még nem érzek annyi energiát ebben, hogy elkezdjem. Az élet majd megmutatja, ha mi is megmutatjuk az életnek. 

Ezért született ez a cikk, ezért osztom meg ott, ahol azt érzem, gyökeret ereszthet a gondolat és szárba szökkenhet belőle valami. Egy üzleti projekt. Ha benne vagyok, ha nem. Ha életképes a projekt, utat fog törni magának. Kíváncsian várom :) Addig is:

A végtelenbe és tovább! Aki mer, az nyer. Bátraké a szerencse... :) 

Csináljunk egy űrügynökséget!

Ma egy baráti kávézás során szóba került a világűrpolitikai tanácsadó végzettségem. A beszélgető partneremmel pár vicces mondat után eljutottunk oda, hogy mit is akarok ezzel kezdeni. Hogyan is lehetnék ennek az iparágnak a részese. Soroltam a lehetőségeket (geolokáció alapú szolgáltatások, speciális jogi szolgáltatások, technológiai tanácsadás, világűr specifikus PR és marketing szolgáltatások), mire ő azt válaszolta: "Nekem ezek nem űripari dolgok. Űripari technológiák, szolgáltatások számomra olyan területek, melyek az átlagembernek elérhetetlenek... "

Megértem, nemrég még én is így gondoltam. De miért az idegenek és a rakéták jutnak eszünkbe elsőre a világűrről?

Az átlag magyar világűrről és az űriparról alkotott képét számos olyan kulturális hatás formálta/formálja amelyek alapvetően a médiából, az oktatásból, talán a nemzeti történelmi örökségünkből (kicsi és vesztes nép a mienk - bal sors akit régen tép...) és persze a populáris kultúrából építkezik. Ezek a hatások együttesen járulnak hozzá ahhoz, hogy az emberek az űripart az űrrakéták fellövésével és az űrállomások üzemeltetésével azonosítják. 

Összeírtam pár olyan kulturális hatást, melyek befolyásolnak minket és átgondoltam, szerintem ezek miért erősítik meg ezt a sztereotípiát:

Az űrkutatás történelmi mérföldkövei, mint az első ember által készített műhold (Szputnyik-1, 1957), vagy az első ember a Holdon (Apollo 11 misszió, 1969), vagy az első magyar a világűrben (Farkas Bertalan, Szojuz–36, 1980) rendkívül nagy nyilvánosságot kaptak, és ezek az események mélyen bevésődtek az emberek tudatába. És ezek az események a mai napig velünk vannak - tárgyakon, ruhákon, filmekben láthatjuk őket. De gondoljunk csak Elon Musk nemzetközi sikereire a Spacex rakétáival, vagy a Mars utazás elképzelésére és az azt övező kommunikációs dömpingre. Ezek a sikerek mind nagyszabású, hatalmas költségvetésű vállalkozások, mindegyik rakéták indításával és az ember űrbéli jelenlétével kapcsolatosak, s ezek alapvetően meghatározzák az űripar percepcióját.

A filmek, televíziós műsorok és könyvek, amelyek az űrkutatást és az űripart ábrázolják, gyakran a látványos űrutazást hangsúlyozzák, az űrhajósok heroikus küzdelmét, az űrhajókat és az űrállomásokat. Filmek, mint a "2001: Űrodüsszeia", "Star Wars", vagy a "Gravitáció", és az egyre népszerűbb sorozatok, mint például a "Star Trek", nagyban hozzájárulnak az űriparról kialakult képhez, és szinte mindig a leglátványosabb aspektusokat helyezik előtérbe. Nagyon ritka az olyan űriparhoz kapcsolódó film, melyben a kapcsolódó szakmai területek kapnak szerepet, főleg az olyanok, melyben ezeké a főszerep. Egyik ilyen kellemes kivétel "A számolás joga" (Hidden Figures, 2017) című film, de ebben a filmben is a háttértörténet a NASA és a rakéták felbocsátása.

Az űrverseny, különösen az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháborús versengés, nagyban hozzájárult az űripar percepciójának alakulásához. Az elmúlt évtizedben Kína űrkutatási programja jelentősen felgyorsult, többek között a Chang’e holdmissziók és a Tiangong (Mennyei palota) űrállomás fejlesztése által. India is beírta magát az űripari történelembe: 2023 augusztusában negyedik nemzetként sikerült épségben űreszközt juttatnia a Hold felszínére és elsőként szállt le az égitest déli sarkán. 

Az űrverseny az űripar leglátványosabb területeire - mint a Holdra szállás és az űrállomások - összpontosít, amelyek a nemzeti büszkeséget és technológiai fölényt hivatottak demonstrálni. Az űrkutatás a kezdetektől a politikai propaganda eszköze volt. A mindenkori hatalomnak szüksége van olyan tevékenységekre, mely látványos eredményeket hoznak a számára, mellyel igazolhatja önmaga fontosságát. Így, az ezzel kapcsolatos kommunikációt is ezek a nagyívű eredmények dominálják. 

Sokkal kevesebbet lehet hallani a hazai fejlesztésű technológiai eszközökről, mint például a Pille, vagy a Masat-1. Ha a közéletben nincs jelen az, hogy egy ilyen kis ország, mint a hazánk is ért el eredményeket, hogyan gondolhatná ezt az átlagember?

Az űrkutatással kapcsolatos hírek gyakran az új rakétaindításokra és az űrállomásokon végzett kutatásokra összpontosítanak, amelyek vizuálisan vonzóak és könnyen közvetíthetőek. 2010-től egyre több hír jelent meg a kereskedelmi űrrepülés fejlődéséről. Ebben az évtizedben a kereskedelmi űrrepülés terén jelentős előrelépések történtek. Vállalatok, mint a SpaceX, a Blue Origin, és a Virgin Galactic, az űrrepülést forradalmasították, beleértve a magánűrhajókat és az újrafelhasználható rakétákat. A SpaceX különösen kiemelkedő volt, 2012-ben az első magánvállalatként küldött sikeresen rakományt a Nemzetközi Űrállomásra (ISS), és fejlesztéseivel drasztikusan csökkentette az űrbe jutás költségeit. 

Az oktatási rendszerek gyakran a legfontosabb űrkutatási eredményekre és küldetésekre összpontosítanak, amelyek jellemzően magukban foglalják a rakétaindításokat és az űrállomásokkal kapcsolatos tevékenységeket. Ez alapvető tudást nyújt az űriparról, de kevésbé hangsúlyozza azokat a mindennapi technológiai áttöréseket és alkalmazásokat, amelyek szintén az űripar eredményei. Itt érdemes jó példaként megemlíteni a magyarországi UniSpace képzést, mely keretében 17 magyar egyetem konzorciumi megállapodást kötött, hogy négy önálló, azonban összehangolt és koordinált űrtudományi szakirányú továbbképzést indítson. Saját példámból kiindulva elmondhatom, a képzés holisztikus megközelítése inspirált arra, hogy a témával foglalkozzam.

Ezek a kulturális hatások együttvéve járulnak hozzá ahhoz, hogy az átlagemberek az űripart főként a grandiózus, elérhetetlen, nemzeteken átívelő projektekkel - rakétaindításokkal és az űrállomásokkal, stb. - azonosítják. Ahhoz, hogy a társadalom átfogóbb képet alakítson ki az űriparról és annak jelentőségéről, fontos lenne a kisebb láthatóságú projektek, a mindennapi életet befolyásoló technológiai áttörések és az űripari innovációk szélesebb körű bemutatása és megértése.

Így többen érezhetnék úgy, hogy közük, szerepük lehet ebben a most berobbanó iparágban. 

Ma egy baráti kávézás során szóba került a világűrpolitikai tanácsadó végzettségem. A beszélgető partneremmel pár vicces mondat után eljutottunk oda, hogy mit is akarok ezzel kezdeni. Hogyan is lehetnék ennek az iparágnak a részese. Soroltam a lehetőségeket, mire ő azt válaszolta: nekem ezek nem űripari dolgok. Űripari technológiák, szolgáltatások számomra olyan területek, melyek az átlagembernek elérhetetlenek... 

A nagyság (k)ára - Miért értjük félre az űripart?

Két évnyi pihenés, tanulás, feltöltődés után 2024-re megérett bennem az érzés, hogy igazán aktívvá tegyem a “nyugdíjas” éveim. Persze, az elmúlt 2 év sem volt teljesen tétlen, de mégis egészen máshol volt a fókusz, nagyon nem a cégépítés kötötte le a figyelmem. Valami azonban megváltozott. Pár hónapja már mocorog bennem a gondolat: újra szeretnék valami szépet, izgalmasat, na és persze jövedelmezőt csinálni. De valahogy máshogy, mint eddig: összefogásban másokkal, összedobva azt, amink van, egymást inspirálva azon az úton, ami a célunkhoz vezet.

Miután befejeztem a világűrpolitikai tanácsadó képzésem, leültem és összegyűjtöttem, milyen üzleti projekteken dolgozom. Most nevek nélkül, csak a területekre fókuszálva, hogy lássam, mi is vár rám ebben az évben.

Marketing ügynökség: 25 éve alapítottam, közel 10 éve adtam át a vezetői szerepet másnak. Jelenleg, tulajdonosként a legfőbb célom a cég stratégiájának átgondolása és újragondolása a cégtársammal együtt. A nemzetközi megrendelések és a hazai ismertség növelése érdekében új területek felkutatása és bevezetése a célunk.

Turisztikai szálláshely: Ez a projekt 2021 őszén indult, azóta is különösen közel áll a szívemhez. Jelenleg azon dolgozunk, hogyan bővíthetnénk szolgáltatásainkat, amihez már egy bővítési beruházás is folyamatban van. Remélhetőleg az év első felében sikeresen be is fejezzük és akkor részleteiben is írok róla.

Irodaház: Szintén egy szerelem projekt. Egy kedves kis családi ház lett átalakítva irodaépületté. Pécs egyetemvárosában, egy könnyen megközelíthető helyen található az ingatlan. Hosszú időt "éltem" benne én magam is, kedves, otthonos, hangulatos hely.

Vállalkozói Attitűd Kutatás: Egy új tesztelési rendszer kidolgozásán munkálkodunk szervezetfejlesztési és pszichológiai szakemberekkel, amely a vállalkozói attitűd mélyebb megértését célozza. Még 2023 májusában állt össze a koncepció, azóta kifejlesztettünk egy kérdőívet, kb. 60 vállalkozón teszteltük. Jelenleg a szakmai anyag átdolgozásán vagyunk és egy szélesebb lekérdezés feltételein dolgozunk.

Űripari kommunikációs csoport: Ennek a projektnek a keretében egy kutatócsoport felépítésén dolgozom, amely az űripar kommunikációs aspektusaira fókuszál. Célom, hogy olyan unikális tudásanyaggal rendelkező csapatot indítsak el, mely esszenciális hozzáadott értéket képvisel az iparág nemzetközi szereplői számára. Jelenleg az első lépéseknél tartunk, cél, hogy az első negyedév végére életre kelljen a koncepció.   

Gyereknevelést támogató mobilapplikációs startup: Első látásra szerelem volt ez a projekt. 2022-ben lettem befektető, 2023 tavaszán indult el az app. Az eltelt időszakban egy halom problémával szembesültünk, legfőképp azzal, hogy nem indult be a cég. Befektetőként az alapítók támogatása, a szolgáltatás újragondolása, a stratégia finomítása és az értékesítés beindítása a fő célom.

Gyógynövény alapú táplálékkiegészítők: Új terület, új cég! Egy egyedi recepteken alapuló, gyógynövényekből készülő táplálékkiegészítőket gyártó és forgalmazó cég beindítása a cél. Az előkészítő munkálatok még 2023 nyarán kezdődtek. Azóta túl vagyunk 3 termék tesztelésén, a beszállítói lánc felépítésén, az arculat kialakításán. Jelenleg a jogi, szervezeti és pénzügyi háttér véglegesítése a fő feladat. 

Turisztikai szálláshely az osztrák alpokban: Egy romantikus, erdei szálláshely kialakításán dolgozunk már lassan 6 hónapja, mely a csendes, idilli alpesi környezetben tökéletes helyszín lesz a pihenésre, feltöltődésre. A tervek szerint 2024 utolsó negyedévére már vendégeket is fogadhatunk.

A mentorálás az, amit talán a legjobban szeretek csinálni. A 2023-as pro bono mentorálási évem után most piaci alapon kezdek dolgozni. Célom, hogy olyan vezetőkkel mehessek együtt, akik mind emberileg, mind üzleti céljaikban magukkal ragadnak, motiválnak, elgondolkodtatnak. 

2023 óta 6 cég fejlődését támogattam hónapról-hónapra és közel 20 cégvezetőnek segítettem 1-1 konkrét elakadásban.

Elsősorban a nemzetközi piacra lépés, cégeladás, céges stratégia és digitalizáció területein nyújtok segítséget vállalatoknak, kihasználva az évek során szerzett tapasztalataimat és ismereteimet. 

Többször kértek fel cégeladási tárgyalások előkészítésére, vettem részt személyesen üzleti tárgyaláskon megfigyelőként, építettem ki termékdigitalizációs stratégiát és karrierváltásban segédkeztem vállalati vezetők felkérésére.

Visszaolvasva ezt a listát, elsőre elég soknak tűnik, talán túl soknak is. Főleg akkor, ha azt nézem, milyen elképzeléseim vannak a work life balance-ról… Hogyan lehet ennyi projektet sikeresen vinni? Hogyan lehet mindezt úgy tenni, hogy közben egy könnyed, a családra, barátokra és önmagamra fókuszáló életet éljek? 

Vannak elképzeléseim, úgy érzem, tiszta célokkal, jó társakkal, átgondolt tervvel és őszinte kommunikációval ez elérhető. Abban azonban egészen biztos vagyok, hogy lesz miről írni ebben az évben.

Két évnyi pihenés, tanulás, feltöltődés után 2024-re megérett bennem az érzés, hogy igazán aktívvá tegyem a “nyugdíjas” éveim. Persze, az elmúlt 2 év sem volt teljesen tétlen, de mégis egészen máshol volt a fókusz, nagyon nem a cégépítés kötötte le a figyelmem. Valami azonban megváltozott... 

Az aktív nyugger élet és ami utána van

A bejegyzés A magánszektor űripari térnyerésének tendenciái II. című cikk folytatása

A magánszektor térnyerésének kockázatai

Mádi-Nátor Anett kifejtette, hogy az a vélekedés, miszerint a magánvállalatok térnyerése az erősen digitalizálódó űriparban komoly kiberbiztonsági veszélyeket vet fel, nem állja meg a helyét. Azokra a cégekre, akik űripari tevékenységet látnak el, ugyan olyan komoly biztonsági elvárások vonatkoznak, mint a kormányzati szervekre. Véleménye szerint a tulajdonjogi, így a tulajdonnal való rendelkezési kérdések és az ebből származtatható kockázatok tehetik nagyon bizonytalanná az űripar nemzetbiztonsági vonatkozású kérdéseit.

Ezzel összhangban áll, hogy 2023-ban az USA-ban az ODNI (Office of the Director of National Intelligence - A Nemzeti Hírszerzési Igazgatóság) egy jelentésében figyelmeztetett arra, hogy az űripari startup vállalkozások folyamatos fejlődésével, a külföldi hírszerzési szervezetek megpróbálhatják “ellopni” a technológiai eszközöket és a szellemi tulajdonjogukat. Az ODNI egy olyan rövid tájékoztatót adott ki, amely kiemeli a potenciális külföldi hírszerzési kockázatokat az Egyesült Államok kereskedelmi űriparára vonatkozóan. (Rebecca Heilweil, 2023)

A jelentés kiemeli, hogy míg a régóta működő védelmi vállalatoknak széleskörű tapasztalataik vannak a potenciális hírszerzési fenyegetések tekintetében, a kisebb vállalatoknak, illetve a kezdő startup cégeknek nem állnak rendelkezésre ugyanezek az erőforrások, különösen a kiberbiztonság terén.

Összességében a fenti információkból levezetve, amennyiben a nemzetállamok űrképességei a kormányzati irányítású szervezetek helyett a magánszektorra koncentrálódnak, a tulajdonosi struktúrából adódóan több kockázat is felmerülhet:

Biztonsági Kockázatok: Egyes felvetések szerint a magánszektorban valószínűsíthetően nem olyan szigorú a biztonsági protokoll, mint egy állami ügynökségnél. A gyorsabb fejlesztési idők és a költséghatékonysági szempontok a biztonsági elvárások rovására magasabb prioritást élvezhetnek az üzleti döntésekben. 

Tulajdonosi kockázatok: Magáncégek esetében a tulajdonosi kontroll bizonytalan. Az űripari szektor rendkívül tőkeigényes terület, a startup cégek jellegükből adódóan rá vannak kényszerülve tőkebevonásra. A nem megfelelő nemzetállami szabályozás hiányában könnyen előfordulhatnak támadó szándékú tulajdonrész vásárlások. Ez pedig a szellemi tulajdonjogok fölötti kontroll elvesztéséhez is vezethet.

Gazdasági és politikai érdekek ütközése: A magánszektor túlzott befolyása és az űrtevékenységek monopolizálása gazdasági és politikai kockázatokat jelent. Elon Musk befolyása az Orosz-Ukrán konfliktusban tökéletesen rámutat a probléma jellegére. Elon Musk a fegyveres konfliktus kirobbanása után felajánlotta az ukrán államnak, hogy biztosítja a műholdas kommunikációt a Starlink hálózatán keresztül. Közel egy év után váratlanul több ízben is megszakította a szolgáltatást azzal a magyarázattal, hogy nem tudták, hogy hadi célokra is használni akarják a rendszerüket. (Amritha Jayanti, 2023)

Technológiai függőség és az ellátási lánc biztonsága: Az állami űrkutatási képességek elvesztése esetén a kormányzatok függővé válhatnak a magánszektortól. Mádi-Nátor szerint az európai védelmi szektor extrém módon kiszolgáltatott a magánszektornak. Vannak olyan microchipek, melyek minimum 80%-a Ázsiában készül, Tajvanon. Egy esetleges kínai támadás beláthatatlan következményekkel járna. A külföldi alkatrészek és technológiák használata kockázatokat rejt, beleértve a kémkedést és a szabotázs lehetőségét is. 

Fenntarthatósági kockázatok: a magánszektor egyre nagyobb profitszerzési lehetőséget lát az űriparban. Ha csak a műholdak exponenciálisan emelkedő számát nézzük, ez növeli az ütközések kockázatát a növekvő űrszeméttel. A Defense Intelligence Agency által közzétett "Challenges to Security in Space 2022," jelentés szerint az alacsony Föld körüli pályán lévő hatalmas mennyiségű űrszemét miatt az ütközések valószínűsége növekszik, és várhatóan tovább fog nőni az űrindítások számának emelkedésével. Hasonló kockázatokat emel ki a Világgazdasági Fórum Globális Kockázatok Jelentése - 2022 is, amely arra figyelmeztet, hogy a műholdak meghibásodásai komoly veszélyt jelentenek akár a földi kommunikációs, akár a navigációs, vagy energiaellátási szolgáltatásokban is.

Az itt felsorolt kockázatok zöme megfelelő szabályozási környezettel, felügyeleti rendszer kiépítésével és az űripari szereplők közötti koordinációs hálózat kialakításával kezelhetők lehetnek. A kérdés csak az, hogy a piac meghatározó szereplőinek - legyenek ezek kormányzati, vagy piaci szereplők - érdekében áll-e egy jól átlátható, kölcsönösségen alapuló környezet kialakítása, vagy a világűr egyre nagyobb mélységében lesz tere a nagyhatalmi játszadozásoknak.

A magánszektor túlzott befolyása és az űrtevékenységek monopolizálása gazdasági és politikai kockázatokat jelent. Elon Musk befolyása az Orosz-Ukrán konfliktusban tökéletesen rámutat a probléma jellegére. Elon Musk a fegyveres konfliktus kirobbanása után felajánlotta az ukrán államnak, hogy biztosítja a műholdas kommunikációt a Starlink hálózatán keresztül. Közel egy év után váratlanul... 

A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai III. - A magánszektor térnyerésének kockázatai

A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai III.

A bejegyzés A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai I. című cikk folytatása

A magánszektor térnyerésének előnyei 

Ahogy Mádi-Nátor Anett elmondta, a kritikus védelmi fejlesztésekhez hasonlóan az űripar fejlesztések is klasszikusan kormányzati ellenőrzés alatt zajlottak a múltban. Az USA kezdte el viszonylag korán bevonni a magáncégeket, kezdetben az ellátási lánc szereplőiként, majd ez a megközelítés megjelent más államok stratégiájában is. A kezdeti fejlesztéseket az állami megrendelések irányították, a magánszektor csak részfeladatokat kapott. A 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére azonban eltolódtak a szerepek. A technológiai tudás a magánszektorban koncentrálódott, a cégek saját fejlesztéseikkel érvényesültek, így idővel komplett feladatokat, teljes űripari kompetenciákat szerveztek ki hozzájuk. Természetesen a kormányzati szervezetek megrendelései a mai napig meghatározóak, de a különböző nagy szereplők (USA, EU, ázsiai országok) más-más eljárásrendekkel bonyolítják le a beszerzéseket, ami jelentős különbségeket generál a magánszektor hatékonyságában. Mindezek ellenére az alábbi előnyök emelhetők ki általánosságban:

Gyorsaság: a kereskedelmi termékek/szolgáltatások telepítése rendkívül hatékony. Az orosz-ukrán konfliktus kapcsán az első Ukrajna-Starlink megállapodás a Twitteren történt, és mindössze két napba telt, hogy az első hardver-szállítmány megérkezzen Ukrajnába. (Amritha Jayanti, 2023)

Alkalmazhatóság: egyszerűen és széleskörben alkalmazhatók a kereskedelmi termékek. A Starlink alkalmazása gyors felhasználói befogadással történt a civilek, kormányzati szervezetek, kórházak és katonai erők részéről is. Mádi-Nátor elmondása szerint a védelmi rendszerekben használt technológiák 80%-a kereskedelmi forgalomban lévő megoldás.

Költséghatékonyság: A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központjának elemzése szerint a NASA 2011-ben kivont űrsiklói átlagosan 1,6 milliárd dollárba kerültek repülésenként. Az orosz Szojuz rakéták megközelítőleg 53-225 millió dollárba kerülhetnek kilövésenként. A SpaceX forradalmi fejlesztéseivel a vállalat még versenyképesebb árat kínál: a közepes Falcon 9 rakétájával körülbelül 62 millió dollárba kerül, hogy elérje az alacsony Föld körüli pályát. És ez a költséghatékonyság jellemző az ellátási lánc más elemeire is.

Hozzáférhetőség: A Világgazdasági Fórum Globális Kockázatok Jelentése 2022 szerint a magánberuházások növekedése az űrben csökkenti a műholdak pályára állításának költségét. Az alacsonyabb költségek azt jelentik, hogy több szervezet indíthat kisebb műholdakat. Ezen keresztül „demokratizálódik” az űripar, mert az alacsonyabb belépési küszöb miatt kisebb államok, szervezetek is bekapcsolódhatnak.

Magas technológiai minőség: a magánszektor manapság, különösen a sikeres vállalatok, mint például a SpaceX, a legjobb technikai csapatokat foglalkoztatják. Amikor a Starlinket orosz kibertámadások érték, a SpaceX csapata szinte azonnal megerősítette a rendszerek IT biztonságát, semlegesítette a támadásokat.

Az USA kezdte el viszonylag korán bevonni a magáncégeket, kezdetben az ellátási lánc szereplőiként, majd ez a megközelítés megjelent más államok stratégiájában is. A kezdeti fejlesztéseket az állami megrendelések irányították, a magánszektor csak részfeladatokat kapott. A 90-es évek végére, a 2000-es évek elejére azonban eltolódtak a szerepek...

A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai II. - A magánszektor térnyerésének előnyei

A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai II.

A magánszektor űripari térnyerésének tendenciái

Közel 25 éves vállalkozói múlttal rendelkező, technológia orientált üzletember vagyok. Közel két évtizedet foglalkoztam különböző vállalati folyamatok kommunikációjával, digitalizációjával és ezek piacosításával. Ezzel a háttérrel adta magát, hogy kicsit mélyebben megismerjem a világűr gazdasági tevékenységeinek, és azok digitális megoldásainak piaci lehetőségeit és kockázatait. 

A rövid összefoglaló anyagomat online cikkekre, szakmai szervezetek összefoglalóira és Mádi-Nátor Anettel, a NATO kibervédelmi munkacsoportjának 2013-2015 közötti vezetőjével készített interjúra alapozva készítettem.  

A kormányzati és a piaci szereplők közötti a kooperáció minden eddiginél magasabb szintre emelkedett, ahogy ezt 2022 szeptemberében az International Astronautical Congress (IAC) és a World Satellite Business Week (WSBW) eseményeken is kiemelték (ESPI Yearbook 2022). A folyamatot gyorsítja a növekvő geopolitikai verseny, aminek ismét a világűr lett az egyik leghangsúlyosabb tere. Az űriparban a globális verseny - különösen Kína növekvő űripari ambíciója - ösztönzi a nyugati kormányzatokat a magánszektor támogatására. Az elmúlt két évben Kína és Oroszország együttes világűrben lévő eszközeinek növekedése körülbelül 70% volt, 2015 és 2018 között nagyságrendileg 200% (C. Todd Lopez, DOD News, 2022). 

A fejlesztések rendkívül tőkeigényesek, így növekszik a piaci és kormányzati szereplők iparági befektetéseinek mértéke is. ​​A globális űripari befektetés összege 2022-ben elérte a 8,8 milliárd eurót, ami bár 28%-os csökkenés az előző év 12,2 milliárd eurós csúcshoz képest, de Európa kiemelt helyzetben volt, mert a 2022 rekordév volt: az űripari startup befektetések meghaladták az 1 milliárd eurót. Összesen 112 befektetés valósult meg ebben az egy évben (ESPI Yearbook 2022).

Közel 25 éves vállalkozói múlttal rendelkező, technológia orientált üzletember vagyok. Közel két évtizedet foglalkoztam különböző vállalati folyamatok kommunikációjával, digitalizációjával és ezek piacosításával. Ezzel a háttérrel adta magát, hogy kicsit mélyebben megismerjem a világűr gazdasági tevékenységeinek, és azok digitális megoldásainak piaci lehetőségeit és kockázatait... 

A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai I. - A magánszektor űripari térnyerésének tendenciái

A magánszektor űripari térnyerésének nemzetbiztonsági vonatkozásai I.

Az alábbi szöveg részlet a https://hellobiznisz.hu/ oldalon "Faltörő kosként mentem előre – a Games For Business alapító sztorija másképpen" címmel megjelent, velem készült interjúból. A teljes cikk ide kattintva olvasható.

Mindössze öt év elég volt arra, hogy a Games for Business számos díjat bezsebelve és a legnagyobb vállalatokat az ügyfelei között tudva a gamification-alapú (játékosság) tanulási rendszerek piacán meghatározó szereplőjévé váljon. „Faltörő kosként mentem előre, bontottam a falakat, de közben nem figyeltem arra, hogy a lehulló kövek kit csapnak agyon körülöttem” – avatott be minket Vendler Balázs alapító, aki a sikeres exit után ügyvezetőként maradt a cégnél. Interjúnkból a sikerhez vezető lépések mellett kiderül az is, hogy a pozícióról az idei év végén leköszönő vállalkozó komoly árat fizetett azért, hogy a csúcsra érjen. Sikerek, kudarcok, elképesztő tudatosság és munkatempó, illetve személyiségfejlődés – a sztori, ahonnan eddig még nem láttuk.

Létrehoztad és sikerre vitted a Games for Business-t, majd az exitet követően most leköszönsz a cég ügyvezetői pozíciójáról is… tudod már, hogy mit csinálsz az elkövetkező öt évben?

Az elmúlt évtizedet nagyon tervezetten éltem meg; kitaláltam valamit, összeraktam rá egy tervet és azt napra pontosan meg is valósítottam. Egy megközelítés szerint kétfajta – a felfedező és a hódító – embertípus létezik: az utóbbi leigázza a környezetét, megszerzi, amit ott talál és megy tovább. Én eddig sokkal inkább hódító voltam, eszméletlen hatékonysággal valósítottam meg a terveimet, gyakorlatilag végig rohantam az életemen. Viszont ma már nem azon agyalok, hogy mit fogok csinálni; sokkal inkább azon gondolkodom, hogyan is akarok élni a jövőben. A „mit” kérdését illetően nem állok nyomás alatt, az élet úgyis meghozza majd a lehetőségeket.

A tervezett jövőbeli életed mely pontokon tér el attól, ahogyan az elmúlt húsz évben éltél?

Ahogyan említettem, korábban minden percemet megterveztem, mindenről volt egy excel táblám, mindenre volt egy tervem azzal együtt, hogy figyeltem a rugalmasságra is. Az egész életem úgy nézett ki, mint egy feladatlista és számomra ezek kipipálása okozott elégedettséget. Ma és a jövőben már nem így szeretnék élni, a teljesítmény helyett sokkal inkább a harmóniát és a boldogságot keresem. Szeretném megnyitni magam az érzelmeimnek, sokkal empatikusabb, a környezetére jobban odafigyelő emberként szeretnék élni, nem pedig az eddigi „cégvezetőként”, aki csak húzza az igát. Ez pedig mindenre hatással lehet az életben, legyen szó akár az önmagamhoz, akár a többi emberhez, vagy a világhoz való viszonyomról, hozzáállásomról.

Azért a hódító életmódnak a sikerek mellett megvannak az árnyoldalai is, mert így nagyon feszessé tud válni az élet főleg akkor, ha az ember a környezetétől is hasonló gondolkodásmódot és hozzáállást vár el. Voltak problémáid abból, hogy esetleg nem mindenki tudott lépés tartani a tempóddal?

Az utóbbi időszakban elkezdtem jobban figyelni önmagamra és arra, hogyan vagyok jelen az életemben: elvégeztem egy mindfulness kurzust, rengeteget meditálok, egy terapeuta segítségét is igénybe vettem, pedig korábban azt gondoltam, hogy ezek felesleges dolgok, merthogy én oké vagyok, jól érzem magam. Az évek alatt megtanultam átkeretezni a dolgokat, ami miatt nem voltak problémáim, nem láttam azokat, így az ezzel kapcsolatos visszajelzésekre sem voltam nyitott. Egyszerűen nem engedtem meg magamnak, hogy problémáim legyenek. A tempómmal kapcsolatos kérdést a terapeuta is feltette nekem és őszintén „nem” volt a válasz. Azt hiszem, faltörő kosként mentem előre, bontottam a falakat, de közben nem figyeltem arra, hogy a lehulló kövek kit csapnak agyon körülöttem. Az elvárásaim valóban nagyon magasan álltak és biztos, hogy voltak olyan munkatársaim, akik kiégtek a célhoz vezető úton. De ez sem éreztem problémának akkor, mert egyébként megerősödött körülöttem egy jó csapat. Ezek mellett az is egy fontos kérdés, hogy ezzel a mentalitással mennyire terheltem meg a családomat. Az ember nem tudja szétválasztani az identitását, én nem tudtam, azt hiszem sokszor voltam cégvezető otthon is, pedig csak férjnek és apának kellett volna lennem. A magánéletemben nagyobb pofonokat kaptam… és adtam sajnos.

A cégeladásom után nagyon kevés cikk jelent meg a sikeres exitről, a forbes.hu is csak egy nyúlfarknyi írást közölt. El is voltam kenődve: akkor lehet, hogy ez nem is olyan nagy dolog? Majd bő 2 évre rá jött a "nyugdíjazásom" és az élet kárpótolt. Cikkek, tv interjú, megkeresések, gratulációk. Ennek a csomagnak volt az egyik "szeretem" része a hellobiznisz.hu oldalon megjelent írás.

Games For Business alapító sztorija a hellobiznisz.hu oldalon

Azért szeretem a sportot, mert objektív teljesítményként értékelhető. Itt mindenki előtt ugyanaz az út van, mindenkinek pontosan ugyanarra a hegyre kell felmennie. A hegyi túrázás során nem másokkal, hanem önmagaddal, a határaiddal harcolsz. Ez a 6 napos korzikai túra rengeteg dologra megtanított: kitartásra, alázatra, de leginkább azt mutatta meg számomra, milyen hihetetlen tartalékokat tudunk mozgósítani a céljaink elérése érdekében. Pont 10 éve teljesítettem először, de a mai napig ebből töltekezem... azt hiszem, itt, a sziklákon született meg igazán a vállalkozói énem.

Az eredeti cikk: http://explorerworld.hu/2013/09/26/6-nap-korzika-gr20-ujratoltve/

Ez a túra ott kezdődött, hogy az előzőt feladtam. Júniusban mindenféle magashegyi túra tapasztalat nélkül nekivágtam a GR20-nak (http://explorerworld.hu/2013/07/22/gr-20-korzika-utjain/ ). Akkor 7 nap arra volt elég, hogy épp a felét teljesítsük. Egy hirtelen ötlet, egy új csapat 1,5 hónap felkészülés elegendő volt ahhoz, hogy ismét belevágjunk, de most kicsit merészebb tervvel: 6 nap alatt teljesítsük az egyébként 14-15 napra javasolt korzikai menetet.

Januárban hallottam először erről az útról, akkor a facebookon szerveződő 6 fős baráti társaság hatalmas elánnal kezdett szervezkedni. Indulás előtt meg voltam győződve arról, hogy ezt akár 4 nap alatt is meg lehet csinálni. Fájó érzés volt a túra második napja, amikor egy sziklán lógva a pániktól remegő lábbal be kellett látnom, nem tudom megcsinálni. Nem hogy 5-7 nap alatt, de 15 alatt sem. A magasság, a félelmeim megtörtek és feladásra kényszerítettek. Szemléletformáló volt, lemondtam több sportcélomról is, átértelmeztem számos dolgot az életemben. Aki ismert, meglepődött, nem szoktam feladni semmit - ez volt, ami elgondolkodtatta az edzőmet és arra késztette, menjünk vissza és keressük meg a határainkat a sziklákon. Kellett pár óra, de végül belementem.

A csapat gyorsan szerveződik, a júniusihoz hasonlóan ismét olyanok állunk össze, akik még soha nem voltunk hegyi terepen – Norbi a rangidős és ötletgazda, 44 éves személyi edző; Tibi a legfiatalabb, 26 éves világbajnok 2 danos kempo mester; és én az egyetlen, akinek volt hosszú távú túra tapasztalata és egyszer már láttam sziklát közelről. Készülünk, edzünk, tervezzük az etapokat, elolvasunk mindent, amit a GR20-ról találunk. Felszerelkezünk mindenféle hasznos holmival, amiknek a felét utólag akár otthon is hagyhattuk volna. Tudtuk, hogy a hátizsákoknak 10 kiló körül kellene lenni, de az indulásnál már sehogy sem tudunk 14-15 alá menni. Majd lesz valahogy.

Az odaút a tervek szerint zajlik, esti indulás Pécsről, hajnali érkezés Livornóba, komp, érkezés Bastiaba, 1-2 üveg Pietra, bátorságból nincs hiány. Energikusan sétálgatunk a városban, majd vonat, irány Calvi, majd taxival Calenzana. A szállás egyszerű, de a célnak tökéletesen megfelel. Este érkezünk, a szobában egy francia lány alszik rajtunk kívül, aki pár nap múlva mosolyogva szalad el mellettem a köveken. Hajnalban kelünk, a fejlámpa fényénél csendben pakolunk. Első napra 3 etapot terveztünk, amiből az elsőt 3:45 óra alatt lefutjuk a tervezett 4,5 óra helyett. Más a ritmusunk, már itt szétválik a csapat. Én egyedül, Norbi és Tibi együtt. Ők gyorsabbak, dinamikusabban mennek fel a kaptatókon. A második etap nekem a mumus, itt adtam fel júniusban. Most mintha nem is azon a terepen lennék. Félelem és bizonytalanságok nélkül megyek fel a Col de Stagnira vezető emelkedőkön, majd a lendületet megtartva tévedek el. Sehol egy jel, sehol egy ember. Legalább 30 perces keresgélés után meglátok a távolban 2 fiatalt, lemászok egy sziklafalon – jól jött a boulderes edzés – és a piros-fehér festést követve hamarosan leérek a menedékházba. A többiek már kajálnak, csatlakozom majd rövid pihenő után nekivágunk az utolsó etapunknak. A táj gyönyörű, a láncok a sziklákon biztonságot adnak a felhős, ködös időben. Este nyolckor már a szállásunkon vagyunk. Tökéletes szállás, isteni vacsora, meleg fürdő. Ennyi elég is. Minden tökéletes, talán csak Tibi kezdődő lábfájása vet egy kis árnyékot az esti idillre.

A következő nap reggelén nekivágunk a katlanhoz vezető útnak. Már világosban, mert csak 2 etapot tervezünk aznapra. Épp csak felérünk a hegyre, elkezd esni. Norbi imádja, ezt akarta: ítéletidő kell neki, ami igazán próbára teszi. Én feszülten kémlelem az eget, Tibi meg-megszisszen egy-egy lépésnél, egyre borúsabb az arca. Szerencsére a felhőket elfújja a szél, mikorra felmászunk a katlan szájáig. Rettenetes erővel süvít a szél, és ez még semmi ahhoz képest, amivel 2 nappal később szembesülünk. Az alattunk tátongó félelmetes szakadék a lógó láncokkal egyre barátságosabb emlékké alakul, ahogy röpke egy óra alatt kijutunk belőle. A szálláshoz lefele vezető úton az első este hálótársa szalad el mellettem, miközben engem a combomban feszülő fájdalom egyre jobban lassít. Némi gyógykrém és Norbi tapasztalt mozdulatai segítségével ismét menetkész leszek. A második etap eseménytelenül telik el, egy kis éjszakai menetelés után szerencsésen megérkezünk a szállásunkra. Ismét maga a tökéletesség: csak mi vagyunk, angol wc, tusoló a szobában. Norbi nagyon pörög, másnap 4 etapot akar menni, hamar lebeszéljük róla.

A harmadik nap hosszú, a táj gyönyörű, a híres Lac de Nino túlvilági pompában fénylik a felkelő nap fényénél, de az első menedékházhoz sose érünk el. Mikor megérkezünk egy alapos frissítést követően nekivágunk a Breche de Capitellu kaptatóinak. Láncok, kőfolyások és hatalmas szél. De estére elérünk az északi rész végéig. Azt hittük, innentől már gyerekjáték lesz. Lesétálunk Vizzavonába, délen már csak sétálni kell… Hatalmasat tévedtünk. A csapatnak itt, észak és dél határán kezdődött a GR20. A negyedik napra Tibi lába már teljesen kikészült, aminek a közel 1000 méteres süllyedés sem használt. Norbi lába is meg-megsajdul már az úton. Kemény és hosszú, igazi lábgyilkos kilométereket kezdünk. Az egyenesekben meglépek, az éjszakai szakadó esőben Col de Verde felé azon gondolkodom, vajon mi lehet a többiekkel. A szálláson igazi sztárként köszöntenek, amikor kiderül, hogy 6 nap alatt teljesítünk. Hatalmas szendvics, finom bor, sőt még egy pohárka Cap Corse is előkerül. Testileg-lelkileg feltöltődve fekszem le este, és 3 óra késéssel a többiek is beesnek az ágyba.

Az ötödik napon mindenki megkapta, amiért jött. A hegy és az időjárás hamar megmutatta nekünk a határainkat. Pratiba menetelve reggel egy lovas jött velünk szembe. Nem értettük mit mondott, de borús tekintete és az égre mutató határozott mozdulata nem a legjobb jelek voltak. A menedékházban a házigazdánk egy fiatal, rendkívül kedves korzikai hölgy, aki szinte tökéletes angolsággal hívja fel a figyelmünket: rendkívül veszélyes elindulnunk. Nincs mit tenni, mennünk kell. A szél és a hideg szorosra húzza rajtunk a ruházatot, ahogy haladunk előre, lassulunk folyamatosan. Dél körül ismét elválunk egymástól. Mint később kiderült, Norbiéknak egyre komolyabb problémát okoz a fokozódó csonthártya-gyulladásuk, így délután 4-re már közel 2 órás előnyt szerzek. Az orkán erejű szél megerősít abban a tudatomban, hogy itt nem én győzöm le a hegyet - a hegy dönti el, átenged-e, vagy sem. Hason csúszva küzdöm át magam 1-2 hasadékon, és még így is meg-megmar a szél. Szomorúan nézem, ahogy a hátizsákomról letépi a vihar az esőzsákot. Egy pillanatra még megpróbálom elkapni, de esetlen próbálkozás volt… nem gond, hoztam tartalékot. A Monte Incudine lábánál döntenem kell: nekivágok a csúcsnak még ma, vagy megkerülöm a hegyet, elmegyek az új útvonalon Crociba, és némi kerülővel ugyan, de holnap hajnalban frissen török fel a déli rész legmagasabb pontjára. Ez utóbbit választom, és kérem telefonon Tibiéket, ők is döntsenek így, hisz ők még mindig az előző hegyen vannak… Én este 6-kor már meleg fürdőt veszek, a 3 fogásos vacsorámat eszem és egy francia céges csoporttal trécselek a melegben. A többiek sehol. Mint később kiderül, ők nekivágtak a viharban a csúcsnak. Elképesztő menetben a sötétben, ködben hajnali 3-ra érkeznek meg az eredeti terv szerinti szállásra.

A hatodik napot hajnali 4:30-kor kezdem. Megeszem az almámat – akkor még nem tudom, hogy egy csoki mellett ez lesz az egész napi energiaforrásom – és a sötétben elkezdem a legnehezebb napomat. A fejlámpa fényét megeszi a felhő, ami ráült az útra. Fél ötre eltévedek, az egyre erősödő szélben és a szúrósan kopogó havas esőben furcsán zöldellő szempárok állítanak meg. Kutyák, farkasok (ez utóbbiak biztos nem lehettek, mert nem élnek Korzikán)? Nem tudom, de valahogy nem is akarom megtudni. Megállok, lekuporodom egy sziklához, felveszem minden ruhámat és várom a napfelkeltét. Egy órás kényszerpihenő után a pirkadattal elindulok. Gyorsan feljutok az Incudine csúcsán lévő keresztig, majd rohanó léptekkel indulok lefele. Fura, hogy már órák óta megyek, de még mindig senki sem jön velem szembe. Kiérek egy erdőbe, egy folyóhoz, egy hídhoz, átmegyek a tisztásra… Valami nem oké. Egy szembe érkező pár erősíti meg: rossz oldalon jöttem le a hegyről és az eredeti GR úton visszaértem oda, ahol előző nap a kerülőutat választottam! Megtörök, vége, abba akarom hagyni. De nincs más út, vissza kell mennem az Incudinere. Elindulok és erőltetett menettel délután 13:00-ra beérek oda, ahonnan a többiek ma reggel 8-kor indultak el befejezni a túrát! 5 óra késés! Egy gyors átöltözés, feltöltöm a vizes zsákot és start… Eszetlen rohanás megállás nélkül, csak egy csoki van kéznél, ennyivel kell beérnem. Nem állhatok meg, ha 6 nap alatt be akarom fejezni. Átgondolom, este 6-ra Paliribe kell érnem, onnan még 4-5 óra az út, de éjszaka ez simán lehet 5-7 is. Délután 6:05 és megérkezem Paliribe. Kicsit zilált lehetek, mert egy fiatal német pár próbál rábeszélni, hogy ne menjek tovább, aludjak ott. Alig 5 percet időzöm, gyakorlatilag csak vízzel töltöm fel magam, elköszönök és nekivágok az utolsó etapnak. Elvileg itt már csak lefele kellene menni, de az út folyamatosan felfele vezet. Közeledik az este, számolgatok, szerintem a többiek már Concaban söröznek… Sietnem kell, ha sokat kések, velem fognak egész úton poénkodni. Ahogy véget ér az emelkedő, a köveken előttem 2 homályos alakot látok botorkálni, kell pár másodperc, amíg a hangfoszlányokból rájövök: magyarok! ÁÁÁÁ, Tibiiii, Norbiii! Újra együtt. Elmesélik az előző éjszaka eseményeit, miközben sántikálva, megfeszített arcizmokkal, de mosolyogva tesszük meg az utolsó kilométereket. Előkerül a telefon, intézni kell a szállást és a taxit Porto Vecchioba. Szörnyű az utolsó 1 óra, az út legnehezebb szakasza. Amikor leérünk Concaba este 22:53 perc van.

Akár véget is érhetne itt a beszámoló. De a teljes képhez hozzátartozik a maradék pár óra is: mennek az SMS-ek, a poénok, röhögünk, hogy forduljunk meg és csináljuk meg a másik irányba is… szerencsére megjön az autó, beülünk, és arra ébredünk, hogy a szálloda előtt vagyunk. A hazautat másnap reggel 7-kor kezdjük, busz, komp, majd este fél nyolckor beülünk a kocsiba. 13 óra vezetés, reggel 8-kor már Pécsett.

Azóta eltelt egy hét, készült 2 kisfilm, volt pár élménybeszámoló és alaposan átgondoltuk azt a bizonyos 6 napot. Megtanultuk tisztelni a hegyet, megerősített minket abban, hogy sose gondoljuk azt, hogy vége, ha még nincs vége… És ami még fontos: indulás előtt meg voltam győződve arról, hogy ezt akár 4 nap alatt is meg lehet csinálni, most már tudom, hogy jövő júniusban meg is fogjuk csinálni.

Azért szeretem a sportot, mert objektív teljesítményként értékelhető. Itt mindenki előtt ugyanaz az út van, mindenkinek pontosan ugyanarra a hegyre kell felmennie. A hegyi túrázás során nem másokkal, hanem önmagaddal, a határaiddal harcolsz. Ez a 6 napos korzikai túra rengeteg dologra megtanított: kitartásra, alázatra, de leginkább azt mutatta meg számomra...

Itt kezdődött minden: 6 nap Korzikán - GR20

Egyre vágyottabb álom olyan céget építeni, amit pár év kemény munkája után el lehet adni. Ilyen sikertörténetekkel van tele a media, erről szólnak a nagy sztorik, ez van a címlapokon. De mikor jó üzlet a jó üzlet? Mi is az az ár, amit kapunk és mit fizetünk egy ilyen döntésért.

Peter Vadasz a csapatom tagja volt, azonban szeretett volna saját céget építeni. Pár év alatt összehoztak egy nemzetközi piacon dolgozó IT ügynökséget, hamar felvásárlási ajánlatot is kaptak. Ekkor azzal kerestek meg, hogy hogyan köthetnének jó üzletet, én hogyan adtam el a cégem, a Games for Business - The Learning Experience? A lehetséges árról hamar áttértünk arra, miért is csinálják a cégüket, mit is akarnak a vállalkozásukkal és milyennek képzelik el az életüket az exit után. 

Átkerült a fókusz az árról az értékre, és azt nem érdemes mindig forintosítani.

További sztorik a weboldalon a Mentorálás lejátszási listában, vagy a youtube-on.

Egyre vágyottabb álom olyan céget építeni, amit pár év kemény munkája után el lehet adni. Ilyen sikertörténetekkel van tele a media, erről szólnak a nagy sztorik, ez van a címlapokon. De mikor jó üzlet a jó üzlet? Mi is az az ár, amit kapunk és mit fizetünk egy ilyen döntésért...

Mentor történetek - Eladni egy céget

2016-ban indítottam el a Games for Business Kft.-t, amiből rengeteget tanultam és nyertem… 

…és nem csak tapasztalatot, nyertünk díjakat Rómában, Berlinben, Londonban többször is, és hoztunk el szakmai elismerést az USA-ból. De nyertünk tendereken szerte a világban Németországtól Malajziáig több kontinensen is. Fontos és tanulságos 5 év volt vállalkozóként megálmodni, megvalósítani, majd piacra vinni egy terméket. Elképesztően jó érzés volt látni, hogy amit a semmiből megalkottunk az működik. És ez a működés nemzetközileg is értékes. 

Eladni a céget, megélni a változást, ahogy alapítóból manager leszek, egy komoly önismereti kirándulás volt. Ez a kirándulás ma is tart. Egyre jobban értem, miért is vállalkozom. Bár elköszöntem a Games for Businesstől, ma is több területen vagyok aktívan jelen: marketing ügynökséget viszünk amerikai és európai ügyfelekkel, elindítottunk egy turisztikai szerelem projektet és elkészítettünk egy applikációt - szintén nemzetközi piacra - amivel a gyereknevelésben szeretnénk a szülőknek segíteni.

Az elmúlt 27 tapasztalatát gondoltam át és rendszereztem, hogy könnyedebb és hatékonyabb legyen az, ahogy ma építem a cégeimet. 

Ezt a tapasztalatot szeretném megosztani másokkal is, beszélgetéseinkben új szempontokat adva cégvezetőknek ahhoz, ahogy önmagukról és céges szerepvállalásukról gondolkodnak…

…és nem csak tapasztalatot, nyertünk díjakat Rómában, Berlinben, Londonban többször is, és hoztunk el szakmai elismerést az USA-ból. De nyertünk tendereken szerte a világban Németországtól Malajziáig több kontinensen is. Fontos és tanulságos 5 év volt vállalkozóként megálmodni, megvalósítani...

A Games for Business exit után

Lassan másfél éve keresem aktívan, hogy mit is csinálhatnék, mi lenne az a terület, amit szívvel-lélekkel, szenvedéllyel tudnék újra nyomni egy új vállalkozásban.

Miközben ezt keresgéltem, egyre több barát, közeli, távoli ismerős talált meg azzal, hogy segítsek nekik a céges ügyeikben. Mára közel 20 vezetővel dolgoztam és rájöttem, ez az, amit szeretek csinálni.

Összegyűjtöttem a gondolataim, a visszajelzéseket, rendszereztem azt, ahogy dolgozom, hozzácsaptam pár korábbi eredményt, megjelenést és ez lett belőle. A weboldalam :)

Lassan másfél éve keresem aktívan, hogy mit is csinálhatnék, mi lenne az a terület, amit szívvel-lélekkel, szenvedéllyel tudnék újra nyomni egy új vállalkozásban. Miközben ezt keresgéltem, egyre több barát, közeli, távoli ismerős talált meg azzal, hogy segítsek nekik a céges ügyeikben. Mára közel 20 vezetővel dolgoztam és rájöttem, ez az, amit szeretek csinálni...

Világűrpolitikai tanácsadó lettem!
2024.01.23.

2024. VENDLER BALÁZS

Minden jog fenntartva.

Világűrpolitikai tanácsadó lettem!2024.01.23.

2024. VENDLER BALÁZS

Minden jog fenntartva.

Világűrpolitikai tanácsadó lettem!
2024.01.23.